Ez a történet szerintem elgondolkoztató, hogy milyenek is az emberek, mint egy társadalmi nagy egész. Egy városkában felröppent egy hír, hogy egy sorozat gyilkos végzi munkáját a napokban. Fiatal nőket lep meg a sötétben és teljesen széttrancsírozva kibelezi őket. Akárkivel beszéltem a városban mindenki hallott az esetről és félt este kimozdulni az otthonából. Mindenki pánikos intézkedéseket tett. Volt olyan, aki elmondta, hogy nem mer szórakozóhelyekre elmenni a hétvégén, mert fél nagyon.
Pár napra, hogy én is hallottam a hírt beültem egy kávézóba. Zárásig ott voltam, amikor betoppant a pultos csaj férje, aki rendőrtiszt és illetékes pont az ilyen gyilkosági ügyekben. Rögtön rákérdeztem a dologra. A rendőr csak nevetett, hogy hozzájuk is eljutott a pletyka, de esküszik, hogy nincs semmi ilyesmi. Már hetek óta semmi dolguk nem volt. És sorozat gyilkos meg a 90-es évek rettegett réme óta nem volt a városban.
Kacsa lenne az egész akkor?Kipróbáltam a következő dolgot. Elmondtam egyetlen embernek, hogy nem egy, hanem két szőke nőt találtak kibelezve egy pláza mögött pár napja a rendőrök. Kis módosítás meg plusz információk az egész. El sem mertem volna gondolni,hogy rá egy hétre megismerkedtem egy addig ismeretlen csajjal, aki szóról szóra elmesélte a sztorymat, hogy hallotta és fél kimozdulni este. A kísérlet igazolja a rendőrt. Nem volt semmilyen sorozat gyilkos és az emberek, mégis keresztül hintették vele a várost és félelmbe burkolták saját magukat. Azt mondják pesszimista és önkínzó nép vagyunk,de ennyire, hogy képesek vagyunk fiktív gyilkosokat teremteni, hogy magunkat ijeszgessük? Képzeljük el, hogy mi történhet egy tőzsdén,ha felröppen ugyanez a hatás? A semmi miatt tönkre megy a gazdaság,mert pár ember mondott valami megalapozatlant? És pesszimizmusunkban már kész is a káosz és a pánik, minden felborul rögtön. Egyszerű szánalmas, hogy miket elhiszünk és még tovább is adjuk és egy egész város úgy tudja, hogy nagy baj van. Szerintem elgondolkodtató, hogy vajon ez miért is van így?
